Cégcsoportunk magas színvonalon végez dohánytermesztetést saját területein és a szerződött termelőivel Kiskunfélegyháza, Kápolna és Jászszentlászló körzetében – ezzel mintegy 1000 család megélhetését biztosítva a legelmaradottabb régiókban.
A népi hagyományok szerint Sándor-József napok körül jön el a magvetés ideje a dohánytermelőknél. A csupasz dohánymagot lehet közvetlenül a kellő hőmérsékletet és páratartalmat biztosító fóliasátor talajába, vagy pillírozott formában szemenként komposzttal tőltött polisztirol tálcába vetni. A pillírozás azt jelenti, hogy a csupasz magot a csírázást segítő tápanyagot és védelmét szolgáló anyagot tartalmazó burokkal látják el, mely az egyébként rendkívül apró mag méretét is oly mértékben megnöveli, hogy ezzel lehetővé váljon a szemenkénti magvetés gépesítése is.
A sikeres dohánytermesztés előfeltétele a jó minőségű palánta előállítása. A dohánypalánta nevelési módszerek közül jelenleg az „úsztatott” palántanevelés jelenti a legjobb megoldást. A vízen úszó nevelőtálcák celláinak megtöltésére tőzeg alapú palántanevelő földkeveréket használnak fel.
Szelevényben az jelenleg 33 fóliasátorban nevelünk palántát közel 1,2 hektár palántanevelő felületen, ahonnan évente mintegy 10 millió palántát ültetünk ki.
A technológia elengedhetetlen része a palántanyírás.
Főbb előnyei, hogy fokozza a gyökérképződést, erősíti a szárat, életteret ad a lemaradt palántáknak, csökken a párologtató felület és az utolsó nyírással késleltethető az ültetés ideje.
Az első tálcákat márciusban helyezzük vízre. A palántanevelés kezdeti időszakában ha kedvezőtlen hideg időjárás uralkodik akkor fokozott növényvédelmet tesz szükségessé. A do-hánypalánták kiültetése május első hetétől várható. A betakarítás figyelembevételével az ültetést úgy kell ütemezni, hogy az legkésőbb május végéig befejeződjön. Ültetésre a nyírott, erős szárú, dús gyökérzetű palánta alkalmas, melynek hossza gépi ültetésnél legalább 15-18 centiméter.
A kiültetés a dohánytermesztés egyik legfontosabb munkafázisa, mivel ez az alapja a kiegyenlített, jól beállott ültetvénynek. A megfelelően előkészített területen – amikor a talajhőmérséklet eléri a 14-16 fokot – elkezdődhet a dohánypalánták kiültetése. Ez általában május első hetére esik.
Napjainkban az ültetést általában géppel végzik, de kisebb területen előfordul a kézi ültetés is. Az ültetést a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban célszerű elvégezni, mivel ekkor a legkisebb a tőpusztulás esélye. A hektáronként kiültetendő javasolt palántamennyiség a dohánytípus és a technológia függvényében 22–24 ezer között van.
Június közepéig, végéig a termelők többsége befejezi az első kapálást, elvégezi az első szántóföldi növényvédelmi munkákat, az öntözésre berendezett területeken pedig megkezdődik az öntözés.
A palánták kiültetését követően a dohánytermesztés soron következő szántóföldi munkálatai a növényápolás – ezen belül kapálás, tetejezés (virágzat eltávolítása) és kacsgátlás (oldalhajtások eltávolítása)-, a növényvédelem és az öntözés, amelyek szakszerű és időben történő elvégzése meghatározza a kifejlődő levéltömeg mennyiségét és a levélszövet minőségét.
Többszöri gépi sorközműveléssel és kézi kapálással a gyomirtás mellett megszüntetjük a talaj tömődöttségét és fenntartjuk a talajban a kedvező víz-levegő arányt. Síkművelés esetén ez legtöbbször a sorok feltöltésével párosul, ami nagy szél esetén segít elkerülni a tövek megdőlését.
A dohánytermesztés speciális munkaművelete a tetejezés, melynek elmaradása esetén jelentősen csökken a termésmennyiség és gyengébb lesz a levél szöveti minősége. Ugyanilyen fontos a tetejezést követően meginduló hónaljhajtások képződésének a megakadályozása, mivel a kacsok elszívják a tápanyagot a fejlődő levelektől, megnehezítik a szárítást a letört levelek közé kerülve, az átadott szárított dohányban pedig idegen anyagnak számítanak.
A betakarítás során a dohányleveleket az érési sorrendnek megfelelően, törési övezetek szerint kell letörni. Először a növény alsó törési övezetébe tartozó levelek (aljlevelek), majd a középső levélszintek levelei (alsó és felső anyalevelek), végül pedig a legfelső levelek (hegylevelek) érnek meg.
Magyarországon a dohány betakarítást túlnyomó részben kézzel végzik. A kézi törés a dohánytermesztés egyik legmunkaigényesebb munkafolyamata. Ennek kiváltására a világ fejlettebb országaiban, így több európai országban is elterjedőben van a gépi betakarítás.
A dohánytermesztési technológia meghatározó eleme a dohányszárítás. Célja a dohánytípus jellegének és a felhasználó igényeinek megfelelő minőség kialakítása, valamint a dohány minőségromlás nélküli eltarthatóságának a biztosítása a feldolgozásig.
A Magyarországon termesztett két dohánytípus szárítása alapjaiban eltérő módon történik. A Virginia típusú dohányt mesterséges úton, szárítókamrákban szárítják, a Burley dohányt pedig természetes úton, levegőn. A kétféle szárítási mód között a hőmérsékletben, légnedvesség tartalomban és a szárítás időtartamában van jelentős különbség.
A Burley típusnál kétféle szárítási technológiát –hagyományos fűzős, illetve töves szárítás- alkalmaznak a termelők.
A hagyományos technológia során a letört leveleket felfűzzük, fonjuk, vagy zsinegre varrjuk, majd a dohánypórékat a szárítópajtákban lévő tartógerendákra kötjük fel.
Töves szárítás esetén a teljes növényt fából készített, vagy kettős hasznosítású fóliasátrakban elhelyezett szárítószerkezetekre akasztjuk fel.
A betakarítási munkák általában a gazdaságok méretétől, munkaerő kapacitásától függően szeptember-október hónapokban fejeződnek be.
A szárított dohányok válogatása, átadásra való előkészítése és felvásárlása a DOFER Dohányfermentáló Zrt. szigorú előírásai alapján történik. Az elválogatott dohány nem tartalmazhat kacsleveleket és idegen agyagot, valamint a más minőségi osztályú dohányok megengedett határértéknél nagyobb mennyiségét. A termelő gazdaságainkban válogató szalagok segítségével gyorsítjuk ennek az időigényes műveletnek az elvégzését. A bálákba csomagolt dohány tárolását száraz, védett helyen végezzük a minőségromlás elkerülése végett.
A minőségi osztályok szerint bálákba csomagolt termelői dohány átvétele a Virginia dohányok felvásárlásával indul. Ez általában szeptember első hetében kezdődik el, és november elején fejeződik be. Ezt követi a Burley dohányok átvétele, ami eltarthat a következő év februárjáig, mivel ennek a dohánytípusnak az előkészítését és felvásárlását nagymértékben befolyásolja az őszi és téli időjárás.
A DOFER Dohányfermentáló Zrt.-nél a dohányt típus, minőségi osztály és nikotintartalom szerinti különítjük el a feldolgozásig. Így biztosítjuk a fermentált dohánytételek minőségbeli homogenitását.
A feldolgozás előkészítése érdekében már a központi átvétel előtt ismerni kell a szolnoki gépifermentáló üzembe kerülő dohányok nikotintartalmát. Ennek érdekében a beváltóhelyeken minden bálából mintát veszünk. Szolnokon korszerű, nagy teljesítményű műszerekkel végezzük el a szükséges beltartalmi vizsgálatokat. Az átvevőhelyekről csak ezen eredmények ismeretében lehet a dohányokat a fermentálóba szállítani.
Hogy minderre miért van szükség? A biztonság miatt. Ugyanis a megfelelő adatokkal ellátott bálák azonnal azonosíthatók a központi feldolgozóhelyen. Így a bálák nemcsak minőségi osztály, de nikotincsoport szerint kerülnek elkülönítve a keretekbe. A számítógép a raktárkészletet minőségi osztály szerint is és osztályon belül pedig nikotincsoportonkénti mennyiségeket is megadja, ami lehetővé teszi gyártáskor egy adott nikotintartalomra történő keverést.
